Gyermekdalok és mondókák

Énekek kicsiknek

LIPEM LOPOM A SZŐLŐT
Lipem, lopom a szőlőt,
elaludt az öreg csősz.
Furkósbot a kezébe,
vaskalap a fejébe.

LÓGA LÁBA LÓGA
Lóg a lába, lóga,
nincsen semmi dolga.
Mert, ha dolga volna,
a lába nem lógna.

Ugráljunk, mint a verebek! Rajta, gyerekek!

EGY KIS MALAC
Egy kismalac, röf-röf-röf
trombitálgat töf-töf-töf.
Trombitája víg ormánya
Földet túrja Döf-döf-döf.
Jön az öreg, meglátja,
örvendezve kiáltja.
Rajta fiam röf-röf-röf-röf
Apád is így csinálja!
Most már együtt zenélnek,
kukoricán megélnek.
Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf
Ezek ám a legények!

ELVESZTETTEM ZSEBKENDŐMET
Elvesztettem zsebkendőmet,
szidott anyám érte.
Annak, aki megtalálja,
csókot adok érte.
Szabad péntek, szabad szombat,
szabad szappanozni.
Szabad az én galambomnak,
egy pár csókot adni.

ENNEK A KISLÁNYNAK
Ennek a kislánynak nem jutott párja,
jaj, de megharagszik.
Majd máskor jut neki,
jobban iparkodik.
Kácsa, kácsa, piros kácsa,
ki a párját nem találja,
keressen magának!

KIS KECE LÁNYOM
Kis kece lányom,
fehérbe vagyon,
Fehér a rózsa,
kezébe vagyon.
Mondom, mondom,
fordulj ide mátkám asszony,
Mondom, mondom,
fordulj ide mátkám asszony.

MÉLY KÚTBA TEKINTEK
Mély kútba tekintek,
aranyszálat szakítok.
Benne látom testvérkémet,
Bíborba, bársonyba,
gyöngyös koszorúba.

(Játék hozzá:
-Kútba estem.
-Ki húzzon ki?
-Húzz ki, Kata!
-Hány méterrôl?
-Három.
A két gyerek összefogott kézzel annyit ugrik, ahány méter a kihúzó mondott.)

EGY BOSZORKA VAN
Egy boszorka van,
Három fia van,
Iskolába jár az egy,
Másik bocskort varrni megy,
A harmadik kinn a padon
A dudáját fújja nagyon,
De szép hangja van,
Dana-dana-dan.

TAVASZI SZÉL
Tavaszi szél vizet áraszt,
Virágom, virágom.
Minden madár társat választ,
Virágom, virágom.
Hát én immár kit válasszak,
Virágom, virágom.
Te engemet, én tégedet,
Virágom, virágom.

KIUGROTT A GOMBÓC
Kiugrott a gombóc a fazékból,
Utána a molnár fazekastól,
Stól-stól-stól, fazekastól.
Énekek nagyobbaknak

SÁRGA CSIKÓ
Sárga csikó, csengő rajta,
Vajon hová megyünk rajta?
Huzsedári, huzsedom.
Majd el megyünk valahova,
Kovács Róza udvarukra.
Huzsedári, huzsedom.
Betekintünk az ablakon,
Ki kártyázik az asztalon?
Huzsedári, huzsedom.
Juhász Jani karosszékben,
Cigánykártya a kezében.
Huzsedári, huzsedom.
Kovács Róza fésülködik,
A tükörben biggyeszkedik,
Huzsedári, huzsedom.
Ugye Jani szép is vagyok,
Éppen hozzád való vagyok.
Huzsedári, huzsedom.
Szép is vagy te, jó is vagy te,
Csak egy kicsit csalfa vagy te.
Huzsedári, huzsedom.

TAVASZKÖSZÖNTŐ
Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek hoz majd meleget,
Nincs több fázás, boldog aki él.
Már közhírré szétdoboltatik,
Minden kislány férjhez adatik,
Szőkék legelébb, aztán feketék,
Végül a barnák és a maradék.

KÖRTÉFA
Körtéfa, körtéfa,
Kőrösi, kerepesi körtéfa,
Városi gazda, gyöngyösi lány,
Könnyű járó kis menyecske, dobszerda.

CICKOM, CICKOM
Cickom, cickom, vagyon-e szép lányod?
Vagyon, vagyon, de mi haszna vagyon?
Add nekem azt, elkapom azt,
Szita-szita péntek, szerelem csütörtök,
Dobszerda.
A legények regimentje igen cifra,
Benne forog Sándor Panka, igen nyalka,
Ice-ruca Rebeka, de ékes a dereka,
Galambocska.
Ha ékes is, illeti, barna legény szereti,
Galambocska.

HEJ, TULIPÁN
Hej, tulipán, tulipán,
Teljes szegfű, szarkaláb,
Tele kertem zsályával,
Szerelemnek lángjával.
Nyisd ki rózsám kapudat,
Hadd kerüljem váradat,
Rózsafának illatja
Az én szívem biztatja.

SZÉLRŐL LEGELJETEK
Szélről legeljetek,
Fának ne menjetek,
Mert ha fának nekimentek,
Fejeteket beveritek,
Szilikút, Szanyikút,
Szentandrási Sobrikút.
(kánonban nagyon szép)

TÜCSÖKLAKODALOM
Zöld erdőben a tücsök házasodni készül,
Ölelgeti a legyet, kéri feleségül.
Elvennélek te kis légy, ha kicsi nem volnál,
Hozzád mennék te tücsök, ha görbe nem volnál.
Pitteg-pattog a bolha, vőfély akar lenni,
Tetű sógor sótörő, szakács akar lenni.
Farkas koma mészáros, tíz ökröt levágott,
Melléje meg malacot huszat is kirántott.
Béka fújja trombitát, kis gólya a flótát,
Büdös bogár a bőgős, szúnyog meg a kontrás

CIFRA PALOTA
Cifra palota, zöld az ablaka,
Gyere ki te tubarózsa, vár a viola.
Hess légy, ne szállj rám, beteg vagyok én,
Legyez engem Julis asszony, meggyógyulok én.
Hess légy, ne szállj rám, beteg vagyok én,
Legyez engem Péter uram, meggyógyulok én.

HEJ, VARGÁNÉ
Hej, Vargáné káposztát főz,
Kontya alá ütött a gőz,
Hányja-veti fakalánját,
Kinek adja Zsuzsa lányát.
Nem adja azt más egyébnek,
Kara István őkelmének.
Még akkor neki ígérte,
Mikor bölcsőben lengette.
Nem ettem én ma egyebet,
Csak egy köcsög aludt tejet.
Azt is csak úgy kalán nélkül,
Megélek én a lány nélkül.

KÉT SZÁL PÜNKÖSD RÓZSA
Két szál pünkösd rózsa, kihajlott az útra,
Nincs ki leszakassza, csak úgy hervad rajta.
Szakaszd le te Julcsa, kösd a bokrétára,
Tedd az Ihász Péter csárdás kalapjára.
Talán megérdemli, meg is viselheti,
Lányok lányságáért, szép ifjúságáért.
Meggyújtom a csumát, végig ég az utcán,
Látom a babámat, végigmegy az utcán.
Gyűrűm az ujjába, ragyog az utcába,
Akárki meglátja, nincs megyében párja.

ESTE VAN MÁR
Este van már, nyolc óra,
Ég a világ a boltba,
Sallárom, sallárom,
Ég a világ a boltba.
Ott mérik a pántlikát,
Piros színű pántlikát,
Sallárom, sallárom,
Piros színű pántlikát.
Jakus Pista méreti,
Az asztalra leteszi,
Sallárom, sallárom,
Az asztalra leteszi.
Bíró Róza felveszi,
A hajába biggyeszti,
Sallárom, sallárom,
A hajába biggyeszti.
Biggyeszd Róza, nem bánom,
Úgy is te lész a párom,
Sallárom, sallárom,
Úgy is te lész a párom.

ORGONA ÁGA
Orgona ága, barackfa virága.
Öltözzetek új ruhába, anyák napja hajnalára,
illatosan.
Zúgja az erdo, susogja a szello.
Üzenik az ágak, lombok: légy te mindig nagyon boldog,
Édesanyám! Kedves Anyám!

HÁZASODIK A TÜCSÖK
Házasodik a tücsök, szúnyog lányát kéri.
Csiszeg-csoszog a tetű, násznagy akar lenni.
Odaugrik a bóha, vőfély akar lenni,
Mindenféle csúf bogár vendég akar lenni.
Gólya volt a szekundás, kis béka a flótás;
Dongó darázs a brúgós, pulyka volt a prímás.
Táncba ugrik a majom, megjárja a polkát.
Híres betyár a bagoly, lesi a hurkáját.
Farkas volt a mészáros, hat ökröt levágott,
Amellé még malacot ötvenet kirántott.
Kecske volt a szakácsné, jó gulyáshúst főzött.
Míg az ebéd elkészült, a tücsök megszökött.

HEJ DUNÁRÓL FÚJ A SZÉL
Hej Dunáról fúj a szél,
szegény embert mindig ér,
Dunáról fúj a szél
Ha Dunáról nem fújna,
olyan hideg nem volna
Dunáról fúj a szél.
Hej Jancsika, Jancsika
mér’ nem nottél nagyobbra?
Dunáról fúj a szél
Nottél volna nagyobbra,
lettél volna katona
Dunáról fúj a szél.

HOL JÁRTÁL BÁRÁNYKÁM?
Hol jártál báránykám?
– Zöld mezőben asszonykám.
– Mit ettél báránykám?
– Édes füvet asszonykám.
– Mit ittál báránykám?
– Forrásvizet asszonykám.
– Ki vert meg báránykám?
– Szomszéd legény asszonykám.
– Mivel vert báránykám?
– Fütykösbottal asszonykám.
– Sírtál-e báránykám?
– Sírtam biz én asszonykám.
– Hogy sírtál báránykám?
– Ehem-behem asszonykám.

HOPP JULISKA
Hopp, Juliska, hopp, Mariska,
Sej, gyere vélem egy pár táncra,
Sej, gyere vélem egy pár táncra.
Fogd a kontyod, hogy ne lógjon,
Sej, hogy a hajtűd ki ne hulljon,
Sej, hogy a hajtűd ki ne hulljon.
Fordulj bolha csosszantóra,
Járd meg a táncot régi módra,
Járd meg a táncot régi módra.
Így kell járni, úgy kell járni,
Sári, Kati tudja, hogy kell járni,
Sári, Kati tudja, hogy kell járni.

IGLICE
Iglice, szívem, iglice
Aranyos lábú iglice,
Ahová te hajlasz,
én is oda hajlok, iglice.

Árok mellett jártamba’
tüske ment a lábamba.
Rajta kap, rajta kap,
mindenhová belekap.

VIRÁGÉKNÁL ÉG A VILÁG
Virágéknál ég a világ,
Sütik már a rántott békát.
Zimmezum, zimmezum,
Rece fice bum-bum-bum.

Bíró Marcsa odakapott,
Békacombot ropogtatott,
Zimmezum, zimmezum,
Rece fice bum-bum-bum.

Puskás Gábor későn futott,
Neki csak a füle jutott.
Zimmezum, zimmezum,
Rece fice bum-bum-bum.

ZELK ZOLTÁN – ESTE JÓ, ESTE JÓ
Este jó, este jó
este mégis jó.
Apa mosdik, anya főz,
együtt lenni jó.

Ég a tűz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.

A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is hal egy kis bogár:
mégse szomorú.

Lassú tánc, lassú tánc
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.

De az ágy meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.

Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is, mint a füst,
mert könnyű vagyok

Ki emel, ki emel,
ringat engemet?
Kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet…

Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül, és ott ülök
az ölében én.

Mondókák

TAPSOLÓK

Szembe ülünk a kisgyermekkel, mindketten ökölbe szorítjuk az egyik kezünket, a másik kezünkkel megfogjuk az ő kezét, és ritmikusan ütünk vele egyszer az ő öklére, egyszer a sajátunkra:

Egyedem, begyedem, tengertánc,
hajdú sógor, mit kívánsz?
Nem kívánok egyebet,
 csak egy falat kenyeret.

Két kezünkkel először a combjukat ütögetjük ütemesen, aztán a hasukat, majd a mellkasukat, végül megvakargatjuk a fejük búbját:

Hej, Gyula, Gyula, Gyula,
szól a duda, duda, duda,
Pest, Buda, Buda, Buda,
 Pattogatott kukorica.

Megfogjuk a kisgyermek kezét és tapsoltatjuk – az első két sor alatt maga előtt, aztán az egyik oldalon, majd a másik oldalon:

Süti, süti pogácsát,
apjának, anyjának,
tejbe-vajba az apjának,
sóba-vízbe a dadának.

Süti, süti pogácsát,
apának, anyának,
sóba, vízbe az apjának,
 tejbe, vajba az anyjának.

Ökölbe szorítjuk mindkét kezünket, majd először a ballal ütünk a jobbra, aztán a jobbal a balra. Ezt ismételjük az első két sor alatt. A következő sor közben ökölbe szorított kezünkkel körkörös mozgást végzünk, végül az utolsó sornál nyitott tenyérrel széttárjuk a kezünket:

Töröm, töröm a mákot,
sütök vele kalácsot,
icce tolla motolla,
 neked adom, Marcika!

Az első sor alatt kavargatunk, aztán sózunk a kicsi tenyerébe, paprikázásnál csipkedjük a kis markát, az utolsó sornál elsimítjuk, majd tapsolunk egy nagyot. A legvégén ne felejtsük el megkóstolni a kis kezét!

Borsót főztem,
jól megsóztam,
meg is paprikáztam,
 ábele, bábele, fuss!

CIRÓGATÓK

Az első két sornál jobbról-balról végigsimítjuk az arcát, a második kettőnél tenyerén kavargatunk az ujjunkkal, a következőnél kezünkbe zárjuk az ő kezét és ide-oda lendítjük, végül úgy teszünk, mintha be akarnánk kapni a kezét:

Cicuska, macuska,
mit főztél, Katuska?
Kevertem babocskát,
sütöttem pampuskát.
Ide raktam, oda raktam,
 utoljára jól bekaptam.

Ölbe vesszük a gyereket, velünk szemben ül. Megfogjuk mind a két kezét és azzal simogatjuk egyszer az ő arcát, aztán a sajátunkat:

Ciróka, maróka.
Mit főztél?
Kását.
Hova tetted?
Pad alá.
 Megették a kiscicák!

A baba velünk szemben ül, soronként négyszer érintjük mutatóujjunkkal az arcát (homlokát, állát, jobb arcát, bal arcát). Az utolsó sorban háromszor az orrát, “pukk”-ra az orrát megcsavarintjuk:

Ecem, pecem, pompodáré,
sárgarépa, kacincáré,
cérnára, cinegére,
hess ki madár a mezőre,
 álé, álé, álé, pukk!

Mutatóujjal megsimítjuk az orrunkat, aztán az övét, majd összedörgöljük az egymás orrát, végül gyengéden összeütögetjük a homlokunkat:

Én is pisze,
te is pisze,
gyere, pisze,
 vesszünk össze!

Áspis kerekes
Útifüves leveles
(köröket rajzolunk a kicsi tenyerébe)
Bíbola, bíbola
(végigsimítjuk a kistenyerét)
Pacs, pacs, pacs
(megpaskoljuk a kistenyerét)

Kerekecske, dombocska,
Itt szalad a nyulacska,
Itt szalad, ott megáll,
Egy, kettő, három, négy,
te kis cipő, hová mégy?
Kip-kop, kopogok,
 találd ki, hogy ki vagyok!

(tenyeréből indulva végigcirógatjuk a karját, majd megcsiklandozzuk)
Hadd nézzek kis tenyeredbe,
kukukk, kukukk, mi van benne?
Kerekecske, dombocska,
 merre fut a nyulacska?

(Mintha gyúrnánk a tésztát)
Süssünk, süssünk valamit,
Azt is megmondom, hogy mit,
Lisztből legyen kerekes,
Töltelékes jó édes,
Sodorva, tekerve,
Almával bélelve,
Csiga-biga rétes,
 Leveles és édes.

LÉPEGETŐK

Jár a baba, jár,
mint egy kismadár,
holnapután a kert alatt
 lepkét is fog már.

Menjünk, menjünk, mendegéljünk,
Míg sűrű erdőbe érünk,
A fák között mókus ugrál,
 Az árokban nyuszi bujkál.

Erre kakas, erre tyúk,
erre van a gyalogút.
Taréja, taréja,
ugorj a fazékba!
 Hopp!

Nézzétek csak, emberek!
Nagy csizmában kisgyerek.
Komoly képpel lépeget,
 hátrafelé nézeget.

Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs!

Aki nem lép egyszerre,
nem kap rétest estére,
pedig a rétes nagyon jó,
katonának az való.
Nem megyünk mi messzire,
csak a világ végire,
ott sem leszünk sokáig,
 csak tizenkét óráig.

Egy, kettő, három, négy,
Te kis legény hová mégy?
Nem megyek én messzire,
 Csak a falu végire.

Egy, kettő, három, négy,
te kis cipő, hová mégy?
Kip-kop, kopogok,
 találd ki, hogy ki vagyok!

Cini, cini muzsika,
Táncol a kis Zsuzsika,
Jobbra dűl,
Meg balra dűl,
 Tücsök koma hegedül.

LOVAGOLTATÓK

A kisgyermeket a térdünkön lovagoltatjuk, az utolsó sornál fölkapjuk és a magasba lendítjük:

Gyí, te paci,
gyí, te ló,
gyí, te Ráró,
 hó, hahó!

Hóc, hóc, katona,
ketten ülünk egy lóra,
 hárman meg a csikóra!

Így lovagolnak a hölgyek, a hölgyek (lassan)
Az urak meg így ügetnek, a urak meg így ügetnek (gyorsabban)
a parasztok így döcögnek, a parasztok így döcögnek (nagyon lassan, oldalra billegve)
a huszárok így röpülnek, a huszárok így röpülnek. (gyorsan)

Trapp, trapp, trapp,
lovam trappolgat,
hegyen-völgyön, alagúton,
 nem tévedünk el az úton.

Segítsetek megszakadok, segítsetek megszakadok… (felfele megy nagyon nehezen a vonat, a kicsivel szemben ülve egymás karját ütemesen húzogatjuk)
Most már csak kibírom, most már csak kibírom!… (lefele megy egyre gyorsabban a vonat, gyorsan húzva ritmikusan egymás karját)

Csett Pápára, Pillangóra,
Győri, Gyöngyös, Komáromba
 Hu-Cu-Cu, Hu-Cu-Cu,

Gyí, paci, paripa,
nem messze van Kanizsa.
Odaérünk délre,
 libapecsenyére.

RAJZOLTATÓK

Rajzolok egy kerekecskét,
gömbölyűre, mint a zsemlét,
kerekecskén kis gombocska,
akárcsak egy baba volna,
gombocskának két nagy füle,
vajon mi néz ki belüle?
Bajuszkája, farkincája,
kerekecske, gombocska,
 itt csücsül a nyulacska.

Pont, pont, vesszőcske,
készen van a fejecske,
kicsi nyaka, nagy a hasa,
 készen van a török basa.

Kerekítek kereket,
alája meg még egyet.
Tetejébe két egyest,
alája egy farkinca,
 készen van a kiscica.

ÁLLATOS MONDÓKÁK

Cirmos cica dorombol,
Hallgatja egy komondor.
Azt gondolja magába’,
hogy szebb az ő nótája.
Rá is kezdi, vau-vau,
Fut a cica, nyau-nyau.

Tó vize, tó vize csupa nádszál,
Egy kacsak, két kacsa odacsászkál.
Sárban ezer kacsa bogarászik,
 Reszket a tó vize, ki se látszik.

Ecc, pecc, kimehetsz,
Holnapután bejöhetsz,
Cérnára, cinegére,
Ugorj cica az egérre,
Fuss!

Háp, háp, háp,
Jönnek a kacsák.
Jaj de éhes, jaj de szomjas
 Ez a társaság!

Hátamon a zsákom,
benne van a rákom.
Édes kicsi rákom,
ki ne vágd a zsákom,
mert kihull a mákom!
(Mutogatva adjuk elő)

Nyuszi fülét hegyezi,
a bajuszát pödöri,
sárgarépát ropogtat,
ropp, ropp, ropp,
nagyot ugrik,
hopp, hopp, hopp!

Erdő szélén házikó (háztetőt formálunk a kezünkkel)
Ablakában nagyanyó (állunkat kezünkre helyezzük és körbenézünk)
Lásd egy nyuszi ott robog (ujjainkkal nyuszi ugrálást imitálunk)
Az ajtaján bekopog (kopogunk)
Kérlek segíts énrajtam! (kérlelésre tesszük tenyerünket)
A vadász a nyomomban! (pisztolyt formálunk kezünkkel)
Gyere nyuszi sose félj, (intünk magunk felé)
Megleszünk mi kettecskén! (tapsolunk ritmusra)

Dirmeg-dörmög a medve,
nincsen neki jó kedve.
Alhatnék, mert hideg van,
jobb most bent a barlangban.

Nem fúj már és nem havaz,
itt van itt van a tavasz!
Csip-csirip, csip-csirip,
Kikelet kivirít!

Azt mondják a cinegék,
itt a tavasz, nyitni kék.
Kék ibolya, gyöngyvirág,
csupa öröm a világ!

(Mély hangon énekeljük)
A bundám szőrös, kócos
és a talpaim nagyok.
A házam sűrű rengeteg,
a medve én vagyok.
Ha brummogok itt megremeg
az erdő rengeteg.
a málnabokrot megszedem,
 a mézet kedvelem.

ÉBRESZTŐK

Kukurikú, szól a kakas,
ki az ágyból, hajnal hasad,
 már süti a nap a hasad.

Reggel van már, ragyogó,
fütyörészik a rigó.
Csirip-csirip, csicsereg,
 jó reggelt, kisgyerekek.

Pál, Kata, Péter, jó reggelt.
Már odakinn a nap felkelt.
Szól a kakasunk az a nagytarajú,
gyere ki a rétre, kukurikú!

Süss fel, nap,
Fényes nap,
Kertek alatt
 A ludaim megfagynak.

Kis cica, kelj fel,
Itt a jó tejfel!
A kis cica fel is kelt,
Megette a jó tejfelt.

MUTOGATÓSOK

Hüvelykujjam almafa,
mutatóujjam megrázta,
középsőujjam felszedte,
gyűrűsujjam hazavitte,
a kisujjam mind megette,
 megfájdult a hasa tőle.

Egy – megérett a meggy
Kettő – csipkebokor vessző
Három – Te vagy az én párom
Négy – megcsípett a légy
Öt – érik a tök
Hat – hasad a pad
Hét – zsemlét süt a pék.
Nyolc – üres a polc
Kilenc – kis Ferenc
Tíz – tiszta víz
Ha nem tiszta, vidd vissza,
A kis cica megissza.

Itt van a szép oltár, (homlok)
A két gyertya, (szempilla)
A két csengő, (szem)
Itt a kiskapu, (orr)
Bemegy a pap, (száj)
Meghúzza a csengőt, (meghúzzák az orrát)
Csingilingi!

Itt a pislogója (szeme)
Itt a szuszogója (orra)
Itt a tátogója (szája)

Apacuka
Fundaluka
fundakávé
kamanduka,
abcug fundaluk,
fundakávé kamanduk!

Ekete-pekete
Cukota-pé
Ábel-bábel-dominé
Csiszi-á
Csiszi-bé
csiszi-csuszi
 kompodé

Éni, péni, jupi, téni,
Efer, gefer, gumi néni.
Ipsziló, ipsziló,
Te vagy a fogó.

Antanténusz,
szórakaténusz,
szóraka-tiki-taka.
alá-balá
bim-bam-bum.

KEDVENC VERSEINK

Gazdag Erzsébet: Hull a hó
Hull a hó, hull a hó,
mesebeli álom!
Télapó zúzmarát
fújdogál az ágon.

A kis nyúl didereg,
megbújik a földön:
nem baj, ha hull a hó,
csak vadász ne jöjjön!

Parányi ökörszem
kuprorog az ágon,
vidáman csipogja:
“Süt még nap a nyáron!”

Weöres Sándor: A kutya-tár
Harap-utca három alatt
megnyílott a kutya-tár,
síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülű Aladár.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!

Húsz forintért tarka kutya,
tízért fehér kutya jár,
törzs-vevőknek öt forintért
kapható a kutya már.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!

Weöres Sándor: Pletykázó asszonyok
Juli néni, Kati néni
– letye-petye-lepetye! –
üldögélnek a sarokba, jár a nyelvük, mint a rokka
– letye-petye-lepetye! –

Bárki inge, rokolyája
– letye-petye-lepetye! –
lyukat vágnak közepébe, kitűzik a ház elébe
– letye-petye-lepetye! –

Weöres Sándor: Haragosi
Fut, robog a kicsi kocsi,
rajta ül a Hahargosi,
din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi,
leröpül a Haragosi,
din don diridongó.

Fut a havon a fakutya,
vele fut a retyerutya,
din don diridongó.
Ha kiborul a fakutya,
lepotyog a retyerutya,
din don diridongó.

Weöres Sándor: Galagonya
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

Weöres Sándor: Száncsengő
Éj-mélyből fölzengő
– csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
tél csendjén halkan ring.

Földobban két nagy ló
– kop-kop-kop – nyolc patkó.
Nyolc patkó – kop-kop-kop –
csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
– csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
tél öblén távol ring.

Móra Ferenc: A cinege cipője
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
“Kis cipőt, kis cipőt!” –
egyre csak azt hajtja.

Hónapsoroló
(magyar népköltés)

Január elöl jár,
A nyomán február.
Március szántóvető,
Április nevettető.
Május szépen zöldellő,
Június nevelő,
Július érlelő,
Augusztus csépelő,
Szeptember gyümölcshozó,
Október borozó,
November télelő,
December pihenő.

Csorba Piroska: Mesélj rólam
Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam,
és tehozzád hogyan szóltam
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?

Mesélj rólam,
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél?
Meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem,
úgy neveztél: kicsi lelkem?

És amikor
még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány (fiú) leszek?

Mesélj anya!
Mesélj rólam.
milyen lettem, amikor már
megszülettem?
Sokat sírtam, vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
– Ha én nem lettem volna,
akkor is szerettél volna?

Szepesi Attila: Télapó éneke
Hipp-hopp fut a szán,
siklik szaporán.
Dobrokol a havon
szélvész paripán.

Hejhó ügyesen
vágtat tüzesen,
húzza a teli szánt
fénylő hegyeken.

Hipp-hopp fut a szán
villám-paripán,
végtelen utakon
dobban szaporán.

Osvát Erzsébet: Mennyi apró télapó
Hull a hó,
hull a hó,
mennyi apró télapó!
Igaziak, elevenek,
izgő-mozgó hóemberek.
Nagykabátjuk csupa hó.
Honnan e sok télapó?
Kik ezek,
Mik ezek
az apróka
Télapóka – emberek?
Óvodások mennek
sorba,
záporozó, habos
hóban.

Szepesi Attila: Télapó éneke
Hipp-hopp fut a szán,
siklik szaporán.
Dobrokol a havon
szélvész paripán.

Hejhó ügyesen
vágtat tüzesen,
húzza a teli szánt
fénylő hegyeken.

Hipp-hopp fut a szán
villám-paripán,
végtelen utakon
dobban szaporán.

Újévi kívánságok
(népköltés)

Adjék Isten minden jót,
öt-hat tyúkot, jó tojót!
Hízott disznót, sok hurkát,
tele pincét, kamarát,
sonkát, kolbászt, szalonnát,
gond ne bántsa a gazdát!
Adjék Isten szép vetést,
rengő-ringó jó termést,
békesség és szeretet
töltse meg a szívetek
ebben az új évben!

Tamkó Sirató Károly: Törpetánc
Fenn a hegyen,
körbe-körbe,
Tűztáncot jár
három törpe.

Rátiporva
kőre, rögre,
azt huhogják
megpörögve:

Hipp,-hopp,
hepe,-hupa,
avar,-muhar,
jaj, de puha!

Zeng a daluk
mindörökre,
Törpe bögre,
görbe bögre.

A.A. Milne: Hatévesek lettünk
Egyesztendős voltam,
épphogy elindultam.
Aztán kettő lettem,
épp, hogy megszülettem.
Hároméves lettem,
én voltam? Nem értem.
Négyesztendős múltam,
s nem volt semmi múltam.
Évem száma öt lett,
nem volt bennem ötlet.
De most, hatéves vagyok,
és okos vagyok nagyon, nagyon,
így azt hiszem, ezt a kort már
soha-soha el nem hagyom!

Móricz Zsigmond: A török és a tehenek
Volt egy török, Mehemed,
sose látott tehenet.
Nem is tudta Mehemed
milyenek a tehenek.

Egyszer aztán Mehemed
lát egy csomó tehenet.
Csudálkozik Mehemed,
“Ilyenek a tehenek?”

Én vagyok a Mehemed,
Mi vagyunk a tehenek.
Számlálgatja Mehemed,
Hány félék a tehenek.

Meg is számol Mehemed
három féle tehenet:
fehéret, feketét, tarkát,
Meg ne fogd a tehén farkát!

Nem tudta ezt Mehemed,
S felrúgták a tehenek!

Szabó Lőrinc: Falusi hangverseny
Háp háp, háp,
jönnek a kacsák,
hű, de éhes,
hű, de szomjas
ez a társaság!

Bú, bú, bú,
boci szomorú,
de hogy feszít
tyúkjai közt a kukurikú.

Röf, röf, röf,
Orra sárba döf,
Sonkalábán
Kucu-néni
fürödni döcög.

Bú, röf, háp,
sípok, trombiták.
Víg zenével
így köszönt e
díszes társaság.

Janicsák István: Vágta
Csattog a patkó a vén betonon,
vad lovam vágtat az utcasoron.
Pattan a szikra a körme alatt,
néznek a népek, amerre halad.
Vágtat a vágtat a büszke lovam,
lábain színezüst patkója van.
Röppen a szélben a büszke sörény,
trappol a pejkó az utca kövén.

Tamkó Sirató Károly: Mondjam még?
Volt egy dongó,
meg egy légy,
tovább is van,
mondjam még?
– Mondjad!

Volt egy molnár,
meg egy pék,
tovább is van,
mondjam még?
– Mondjad!

Volt egy asztal,
meg egy szék,
tovább is van,
mondjam még?
– Mondjad!

Volt egy kantár,
meg egy fék,
tovább is van,
mondjam még?
– Mondjad!

Ha neked ez
nem elég,
öleld meg a
kemencét!
Bumm!

Csoóri Sándor: Csetneki
Hosszú nyakú
Csetneki
sánta lovát csetleti,
csetleti,
botlatja,
lódoktorhoz vontatja.

Kóc a kötőfék,
szakad szét
püff neki!,
Sárba csöppen Csetneki.

Nemes Nagy Ágnes: Láttam, láttam
Láttam, láttam lappantyút!
Éjszaka, erdőn meglestem,
róka-vadásszal kettesben.

Nem volt ottan lámpa, se ház,
mentünk: én meg a rókavadász,
akkor az égen, fekete égen
valami röppent még feketébben,
valami röppent: lappantyú!
Két szeme lángja, két pici lámpa,
gurgula-hangja úszik utána.

Ketten láttuk, senki más,
ketten: én meg a róka-vadász.

Enyedi György: A hóember
Fekete szén a szemem,
szép sudár a termetem,
orrom répa, nagy darab,
a fejemen vaskalap.

Szám is van, fülemig ér,
hónom alatt seprűnyél,
s hósubámon – még ilyet!
kilenc apró gomb fityeg.

Ág hegyéről csöpp veréb
szállt a vállamra elébb:
arra volt kíváncsi tán,
hogyan szelel a pipám?

Weöres Sándor: Medve-nóta
Kinn voltam a rengeteg erdőn,
Medvét láttam kúszni a lejtőn,
Tíz körömmel másztam a fára,
Megszökött a medve vacsorája.

Lompos medve brummogva ballag:
“Mászni könnyű ilyen fiatalnak!
Mennyi szégyen ér most vénkoromba,
Kulloghatok éhesen odumba.”

Móra Ferenc: A csókai csóka
Csókai csókának
Mi jutott eszébe?
Föl szeretett volna
Öltözni fehérbe.
Unta szegény jámbor,
Hogy ő télen-nyáron,
Örökkön-örökké
Feketében járjon.

Ahogy így tűnődik
Ághegyen a csóka,
Arra ballag éppen
Csalavér, a róka.
Attól kér tanácsot,
Mit kellene tenni,
Hófehér galambbá
Hogy kellene lenni.

“Nincsen annál könnyebb –
Neveti a róka –
Fürödj meg a hóban,
Te fekete csóka!
Olyan fehér galamb
Lesz rögtön belőled,
Hogy magam sem tudom,
Mit higgyek felőled.”

Nagyeszű rókának
Szót fogad a csóka,
Nagy vigan leugrik
Az ágról a hóba.
Az orra hegye se
Látszik ki belőle,
Kérdi is a rókát,
Mit hisz most felőle?

“Azt hiszem, galamb vagy” –
Csípte meg a róka,
S csapott nagy ozsonnát
Belőle a hóba.
Róka csípte csóka,
Csóka csípte róka –
Így lett fehér galamb
A csókai csóka.

Enyedi György: Mi lesz ebédre?
Vajon mi lesz ebédre? –
tűnődik az egérke.
Ugyan, milyen jó falat
lapul a fedő alatt?
Uccu! Lábujjhegyre áll,
a fazékra kandikál,
s képen törli úgy a gőz,
hogy prüszkölni alig győz.
Nohát – dünnyög szegényke –
ilyet főzni ebédre!

Csukás István: Dalocska
Csengő szól: gingalló,
röppenj már pillangó!
Pillangó messze jár,
volt-nincs nyár, vége már.
Züm-züm-züm, zúg a szél,
táncol a falevél,
züm-züm-züm, ez a szél!
Egy reggel itt a tél.

Móra Ferenc: Zengő ABC
Aranyalma ághegyen.
Bari bég a zöld gyepen.
Cirmos cica egerész.
Csengő csikó heverész.
Dongó darázs döngicsél.
Esik eső, fúj a szél.
Füsti fecske ficsereg.
Gerle, galamb kesereg.
Gyom között gyors gyík szalad.
Harmatos hajnal hasad.
Itt van már a zivatar!
Jó az anya, jót akar.
Kivirít a kikelet.
Leveles lesz a liget.
Lyukas fazék fekete.
Mese, mese, meskete…
Nádat a szél legyezi.
Nyúl a fülét hegyezi.
Orgonafán méhike.
Összerezzen őzike.
Patakparton pipitér.
Róka szava kicsit ér.
Susog a sok sasmadár.
Szilvafára szarka száll.
Tücsök tarlón hegedül.
Tyúk az árkon átrepül.
Uccu, csípd meg, hóha, hó!
Ürgét fogott a Sajó.
Vércse vijjog délelőtt.
Zörgetik a vasfedőt.
Zsindelyezik a tetőt.
Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én
Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
mint a tüdő a fazékból
kidagadok én.

Kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
apámnál is, anyámnál is
nagyobb leszek én.

Kicsi vagyok én,
erős leszek én,
világ minden óriását
földhöz vágom én.

Kicsi vagyok én,
bátor leszek én,
óriások palotáját
elfoglalom én.

Kicsi vagyok én,
nagy hős leszek én,
aranyszobát adok minden
testvéremnek én.

Kicsi vagyok én,
boldog leszek én,
én leszek a legjobb ember
a föld kerekén!