„KisKOKAS” – Kokas módszer alapján 5-10 éveseknek

(zenei képességfejlesztő program)

Népdalok, gyermekdalok kreatív feldolgozása, tradicionális zene improvizatív mozgással kísérve, vizuális megjelenítése gyerekeknek.

Gyermekdalok, vagy népdalok kreatív feldolgozása.
Zenehallgatás, improvizatív mozgással kísérve.
A zene valamilyen vizuális formában való megjelenítése.

  1. Gyermekdalok, vagy népdalok kreatív feldolgozása.

A hagyományos zenetanítás nálunk a Kodály – módszeralapján történik, amelynek természetesen megvannak a maga szabályai. Minden gyermekdalhoz kapcsolódik valamilyen játék, amit az ország minden pontján hasonlóképpen játszanak. A Kokas-módszerben azonban ezeket a gyermekdalokat és népdalokat kreatív módon, a hagyományoktól eltérően dolgozzuk fel.
A dalok éneklése közben, a gyerekekben létrejön egy belső kép, történet, és ezt jelenítik meg mozgás, tánc közben. Mi csak úgy nevezzük ezt, hogy „átváltozás”.
Az „átváltozás” során, minden résztvevő nevét dalba foglaljuk, amivel minden gyermek egyediségét, egyéniségét is kihangsúlyozzuk, s megadjuk a foglalkozás alaphangulatát.
A zenehallgatásra való felkészülésként, megnyugtatjuk az éneklést, majd fokozatosan elcsendesülünk, lelkünket felkészítve várjuk a zenét.

  1. Zenehallgatás improvizatív mozgással kísérve.

Az elcsendesülés után felcsendül a zene. A zenét először fekve, vagy kényelmesen ülve hallgatjuk meg, és csak a gyerekeken múlik, hogy mikor indulnak táncba. Mi táncnak nevezzük, de a hagyományos értelemben vett tánchoz nincsen köze.
Ősi kultúrákban a mozgás együtt élt a zenével, a mi európai kultúránkban külön ágakká növekedtek, táncokká, mozdulatformákká alakultak. Műfajok stílusok keretei közt váltak művészetté, szórakozássá, kifejező eszközzé: balett, népi tánc, és ezeken belül számos kategória. A tánc, a mozdulatművészet esztétikai minőségre törekszik, a mozgás kifejezőképességet fejleszt, ezekkel hat.
A tánc tanítása feltételez mozgási képességeket: erőt, ügyességet, fürgeséget, rugalmasságot. A szabad mozdulat nálunk csak lehetőség, céljainkat elérhetjük gyengén, ügyetlenül, nehézkesen, vagy akár sérült testtel is. A gyerekek a zenét a maguk mozdulataival élik át. A mi táncunk a szívünkből ered, mindenki azt és úgy táncol, ahogy a zene elindítja a kezét, a testét, a mozdulatokat. Ahogy a testük átveszi a zene rezgéseit, spontán mozdulataik születnek. Nem instruálunk, hagyjuk, hogy a gyerekek spontán fejezzék ki magukat. /Kokas Klára/
Zenehallgatás közben különböző eszközöket is használhatunk: lufi, kendő, szalag stb.
A kendő simulékonyságával, lágy esésével, gyűrhetőségével, formázhatóságával az alkalmazkodó másikat jelenti, „amelyet” alig kell érinteni, máris változik. Ha a légáramlatot használni tudjuk, akkor finom rezdülésünkre is akaratunknak megfelelően kiszámíthatóan lebben, alakul.
Sok mindent elárul a „tánc” során a kendő érintése és mozgatása. Van, aki a markába gyűri, lélegzethez sem juttatja, önmaga görcsét, a környezete vagy önnön kényszerű erejét formázza meg. Van, aki kibontja, a levegőbe emeli a boldogság és a könnyedség mozdulataként.
A lufi szintén könnyű, akár a kendő, egy apró pöccintésre is magától táncol, ami könnyedséget, játékosságot juttat az eszünkbe, de sokszor nem úgy mozdul, ahogy várnánk, nem olyan kiszámítható, mint a kendő. Jobban kell rá figyelni, alkalmazkodni, igazodni kell hozzá. Van, aki hagyja a játékosságot felszabadulni, nem igyekszik a zene ritmusára pattogtatni a lufit, hanem ahogy annak jól esik, ő csak engedi, akár visszajön, akár tovalebben.
A zenehallgatás során vagy komoly zenét, vagy tradicionális zenét hallgatunk, így betekintést nyerhetünk a különböző kultúrák ritmikai és dallamvilágába is. A hagyományos 2/4-es lüktetésből kiválóan kiragad pl. egy afrikai zene.

  1. A zene valamilyen vizuális formában való megjelenítése.

A Kokas foglalkozás utolsó motívuma, a zene képi formában való megjelenítése.
A festés során a gyerekek, vagy a tánc során átélt történeteiket valósítják meg, vagy csak a zene vezeti a kezüket, s a zene jellegzetességeit vizuális formában öntik. Ahogy a táncnál sincs szükség semmiféle előképzettségre, hasonlóképpen a festés is csak a természetesen meglévő képességeket használja.
A hagyományos iskolai oktatás a vizualitás terén is megteheti „hatását”, ezért a beidegződött formák feloldására sokféle, akár szokatlan eszközt (fogkefe, szivacs, ecsethegy, stb.) használhatunk, vagy éppen eszköztelenül kezünkkel, lábunkkal festünk.
A Kokas módszerben a vizualitásnak azért van különleges szerepe, mert az elkészült alkotások majd mindegyikéhez egy-egy történet is kapcsolódik.
Összefoglalva, a gyerekek az éneklés, a „tánc”, a szóbeli megjelenítés, és a vizualitás egységét valósítják meg. Mindezekből következik, hogy minden gyerek megtalálhatja a saját egyéniségéhez, és képességeihez legközelebb álló területet, ahol kiteljesedhet.

Aki zenél, de az is aki a zenét “odaadással hallgatja”, az érzékenységet fejleszt, és ezt a leheletfinom megérinthetőséget gondozza magában. A “zene adományából elérhető lélekszabadság”, a zenélés vagy a zenei átélés adománya jutalma. – Kokas Klára

Várunk minden kedden 17.45-től: Szedlacsek Katalin

To Top

Azonnali üzenetek

)
    is typing...

    Most nem vagyunk a chat közelében, de tudsz nekünk üzenetet küldeni!

    Üzenet küldése Cancel